Ez a nap sem lehetett ennél unalmasabb. Társadalom ismeret órán aludtam és nem foglalkoztam az új lénnyel. Nagyon hidegen hagyott. Aztán jött a fizika. Végig untam az egészet. Van persze gégig kuncogott rajtam, mert 'állitólag' muris képeket vágtam. Ez a csaj sem 100-as. Bár ki igen? Ja tudom már...a kis Robertka. Fizika órán Mr. Bonn nem győzte dicsérn: Hát Robert nem erre számitottam... azt hittem olyan tunya leszel, mint a többiek....Hát hogy te még ezt is tudod...stb. Remélem tudjátok mire gondoltam. Elviselhetetlen volt. Mikor csöngettek, mindenki úgy robbant ki a teremből. Most jött az egyetlen izgisebb óra... Tesi. Berontottunk az öltözőbe, és nekiáltuk levedleni a ruhadarabokat. Gyorsan felkapkodtam a sport szerkóm, felkötöttem a hajam, be deóztam magam, és kitrappoltam a mosdó elötti kissebb helyiségbe.
-Mi van?! Újdonság a fehér ember?-kérdeztem tőle cinikusan. Elvigyorodott, miáltal szem elé került hófehér fogsora. Megforgattam a szemem, és elfordultam volna, ha el nem kapja a csuklóm.
-Mi van szöszi? Nem tetszik valami. Nem nézel ki valami átlagos csajnak. Olyan...ribis vagy!...nem, mert kurvás...
-Na idefigyelj nagyfejű. Nem vagyok se ribanc, se kurva. Lehet, hogy a régi sulidban ez volt a menő, de nem itt.
-De te nagyon a ribancokat képviseled!!-bólogatott nagyokat. Közelebb léptem hozzá, és mélyen a szemébe néztem.
-Nem vagyok a kurvád. Világos?!- sziszegtem.
-Majd meglátjuk.-kacagott fel gúnyosan. Vettem egy nagy levegőt, hogy képen köpjem, de pont kijött Vanessa. Ledermedt mikor meglátta, hogy egymásnak feszülve állunk. Robertka, vagy inkább Mr. Moleszta eltávolodott, és eltrappolt. Van lesápadva meredt rám, mert én még mindig összeszűkült szemmel meredtem a semmibe. Óvatosan odasétált mellém, és megbökött.
-Mi volt ez??- kérdezte cincogva.
-Nekiállt lekurvázni, mire majdnem leköptem. Ha nem jelensz meg, elhúzhatott volna a ... ODA arcot mosni! Ki Ő itt?? Egy rossz biszex nem más.-füstölögtem. Már fontolgattam, hogy utána megyek, de mégsem. Nem akartam rámenősnek kinézni... Bár csak osztani akartam volna, de inkább nem tettem. Nem akartam bemenni a fiú öltözőbe. Lassan megjelent a tanár, és addig hajtott minket, amig már a földön nem feküdtem. Na és PONT kinek kellett odajönnie felsegiteni?? Ki nem találjátok! Mr. Molesztának nem akaródzott a földön látni. Komolyan mondom, majdnem kinyirtam. Olyan egy... Nem is...Olyan tengerpartos. (remélem értitek szerk.)
*-*-*-*
A suli után átmentünk Van-ékhoz, és ott ütöttük agyon az időt. Nekem végig Mr. Molesztán kattogott az agyam. Van is látta rajtam, hogy valami nem oké, de nem kérdezett ré. Nagyon örültem neki, hogy hanyagolja a témát. Olyan szar volt... Új osztálytárs, aki egyöntelt majom. Ennél jobb nem is lehetett volna. Van-éknál 9.00-ig voltam, és csak akkor indultam haza. Kissé nagyon meglepődtem, mikor beléptem a házunkba. Anyám elég jól elcsevegett VELE. Gőzöm nem volt, hogy kerülhetett ide. Honnan tudta a cimünket?! fel nem foghattam, mit adhatott be anyámnak. Hangosan átcsörtettem a nappalin, és felrobogtam a szobámba. Haragosan bevégtam az ajtót, és kulcsra zártam. Nem érdekelt senki, és semmi. Lehet, hogy nem volt jó ötlet, de akkor ez tűnt a legjobbnak. Amig ez a majom itt volt, addig nem mentem ki. Olyan egy idegesitő alak!!
-Kicsim!!-kopogott anya-Rob téged keres!!
Remek! Már beceneve is van?!
-Nem érdekel Mr. Moleszta!!-orditottam. Hogy nyomatékositsam ezt, az ajtóhoz vágtam egy vázát. Lehet, hogy hisztis picsának tűntem, de ez érdekelt a legkevésbé.
-Rendben van. Elküldöm, de nem dühöngj!-kiabált be anya.
-Remek lesz...soha többet ne lássam..-morogtam. Anya nem halotta elméletileg, de ha hallotta volna, se érdekelt volna. Parasztok hagyjanak békén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése