Igen, erre keltem. Az én 'drága' bátyám, igy keltett szinte minden reggel. Imádott nyaggatni. Pfuu...ezt soha nem bocsájtom meg neki. Egy elviselhetetlen majom.
-Flor azt mondtam felkelsz!-kiabált.
-Fenn vagyok te félőrült hülye.-vágtam rá a hátára. Reagálásképpen belekapaszkodott a hajamba, és nekiállta tépni. Felsikitottam, mire anya esett be az ajtómom. Leparancsolta rólam Noco-t, majd sajnálkozva leült mellém. Azt hajtogatta, hogy milyen gonosz volt ez Nico-tól, de én kezdtem az egészet, és ki 'kell' békülnünk. Rávágtam, hogy SOHA, és kizavartam a szobámból. Egy ilyen hülyével mint Nico, nem voltam hajlandó kibékülni. SOHASOHASOHA!! Lassan kimásztam az ágyamból, és kicsattogtam a fürdőmbe. Levedlettem a pizsamaként használt sortot és toppot, majd beálltam a zuhanyrózsa alá. 20 percen keresztül folyattam magamra a vizet, majd csak utána kezdtem el tisztálkodni. Miután végeztem, magamköré csavartam egy törülközőt, egy másikkal meg megtöröltem, és átbattyogtam a gardróbomba. Az összes ruhámat anya tervezte, igy minegyik az utolsó divat szerinti volt. Imádtam őket. A választásom egy sötétkék csőnacira, egy fehér pólóra, egy kék sálra és egy kék kötött pulcsira esett.
Miután készen lettem, sprinteltem vissza a fürdőmbe sminkelni. Egy halvány alapsminket dobtam fel, és késznek tituláltam magam. Még gyorsan végigszántottam a fésűmmel a hajamon, és lesétáltam a lépcsőn. Bevonultam a konyhába, kikaptam a kosárból egy almát, és rágcsálni kezdtem. Még a felét sem ettem, meg, mikor elment tőle a kedvem, ezért kidobtam, majd töltöttem magamnak egy pohár narancslevet. Szépen lassan megittam, és már csengettek is. Besüllyesztettem a poharat a mosogatógépbe, és rohantam ajtót nyitni.
-Szia Flor!-üdvözölt Van (Vanessa).
-Szia! Gyere be, mert még be sem pakoltam.-invitáltam. Nevetve megcsóválta a fejét, mej bejött. Felcaplattunk a szobámba, és levágódtam az ágyra.
-Szerintem pakolni köttünk!-motyogta Van.
-ja...tényleg-csaptam a holmokomra. Gyorsan előkaptam egy kék táskát, és beleszórtam a cuccaimat. 10 perc múlva elégedetten ültem le Van mellé.
-Istenem!-nevetett-suli!! Nyomás!
Villámgyorsan felugrottam, majd lerohantam a lépcsőn. Igen! Ez volt reggelente. Mindig, mindent 100x kellett elmondani. Volt, hogy az étkezést felejtettem el, volt, mikor magát az iskolát. De ez csak a reggel volt. Napközben mindig annyira pörögtem, hogy a tanárok elgondolkodtak az épelméjűségemen. De ez is csak akkor, amikor nem irtunk semmiből.
-Flor!!-megjöttünk ám. Rántott vissza a suli kapujához Van. Észre sem vettem, hogy elsétáltam egy baromi nagy épület előtt. Pedig azt nem volt könnyű nem észre venni. Lassan besétáltunk a termünkbe, és leültünk. 5 perc múlva bejött a matek tanár, és végigpapolta az egész órát. Szokásomhoz hiven végig aludtam, majd mikor csöngettek gepárd gyorsasággal rohantam ki a teremből. Van-t csak a folyosón vártam meg. Mikor kiért, elindultunk társadalom ismeretre. Ez volt a kedvenc órám, de csak mert az osztályfőnökünk, nem volt szadista, igy lehetett vele hülyülni. Mikor becsöngettek, és bejött a tanár, mindenki elnémult. Én megint kezdtem bambulni, de fél füllel figyeltem.
-Nos gyerekek...-kezdte Mr. Jonson (igy hivták a tanárt)-a mai napon megváltozik az osztály élete...
-Igen?? Talán kirugják Ms. Swift-et??-kérdezte Mike.
-Nem...nem olyan értelemben. Új osztálytárs érkezik. Gyere be Robert!-szólt ki. Az ajtóban megjelent egy fiú, aki inkább hasonlitott egy cimlap srácra, mint egy gimisre. Barna haja fel volt zselézve, a szeme szintén barna. Magas, és izmos volt. Ez eddig mind oké, mivel a suliba ez az átlag. Odakullogott Jonson-hoz, és megállt.
-Nos, ő itt Robert Pattinson. Remélem normálisak lesztek. -majd Robert felé fordult-Menj a helyedre fiam!
Azzal Robert elindult a sorok között kutatva. És PONT mögém kellett ülnie. Remek-gondoltam. Majd elmerültem a gondolataimban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése